Elnézést kérek az olvasóktól… annyi a teendő és a program, hogy a blog írására már alig jut idő. Azért nem hanyagolom el teljesen, de egy ideig csak a legfontosabb eseményeket tudom összefoglalni, dióhéjban. Nem klasszikus napló lesz így, de legalább egy metszet arról, mi történik az ország délkeleti csücskében és arról, mit teszünk azért, hogy végre felkerüljünk a térképre. Biztosa vagyok benne, hogy a kemény munka előbb-utóbb elnyeri a jutalmát. És azon dolgozunk, hogy ez előbb legyen.
Nos, a hosszúra nyúlt bevezető után lássuk, mi is történt a héten…
Fontosnak tartom, hogy minél több ember eljusson az Országházba, az az élmény, amikor a Szent Koronát közelről látja valaki, vagy a Parlament falai között sétál, nem fogható semmihez. Ezért is igyekszem segíteni, hogy sokan eljussanak ide Dél-Békésből is, így a héten is kalauzoltam egy csoportot.
Rezsicsökkentés-ügyben ismét volt adok-kapok a parlamentben. Erre most nem is vesztegetnék több szót, a hírekből tájékozódhat mindenki. Ez egy fontos ügy, én ezt az álláspontot képviselem. A nagy történelem egyik egyszerű törvényhozási napja miatt mégis büszke ehetek arra, hogy a kormányzó párt tagjaként újabb intézkedésekkel könnyíthetjük a családok életét. Kimagasló mértékben gyűjtöttünk támogató aláírásokat a rezsicsökkentés mellett, de biztos vagyok benne, hogy nem jutottunk el mindenkihez, aki kimutatná támogatását az ügy mellett, ezért keressük az internetes megoldásokat is a támogatások megszerzésére.
Történelmi pillanat, ami tegnap történt: az Európai bizottság a 2004-ben hazánk ellen indított túlzottdeficit-eljárás megszüntetését javasolja a pénzügyminiszterek tanácsának. Ez óriási dolog. Mióta EU-tagok vagyunk tart az eljárás, sosem tudtuk teljesíteni az elvárt gazdasági mutatókat, csak most először. Ehhez kellett miniszterelnök úr elszántsága, s a kormány elkötelezettsége a lakosságért a multikkal szemben. A tét nagy volt, hiszen az uniós támogatások megvonásával fenyegettek. De megcsináltuk: Magyarország 9 év után felállt a szégyenpadról, ahova a szocialisták ültették!
Ezen túlmenően a minisztériumokat járva szociális ügyektől az autópálya használatig bezárólag információkat gyűjtöttem és igyekeztem lobbizni a körzetünkben élők érdekében, hogy az EU szigorított intézkedései ellenére a támogatások kifizetése megfelelő ütemben történjen meg. Fontos még, és emiatt is tettem lépéseket, hogy az autópálya díjak fizetése alól a betakarítási időszakban ne csak a gabonás pótkocsik, hanem a zöldséget szállító békési gazdák is mentesüljenek.
Pályázatok, forrásteremtés…. ahhoz, hogy térségünk felemelkedjen, mindent meg kell tenni. Azt látom, sokan már hosszú távra gondolkoznak, a vállalkozókat egyre inkább a 2014-el kezdődő fejlesztési időszak érdekli. Nagyon bízom benne, hogy ez azt jelenti, a térségünk még nagyobb aktivitással vesz majd részt a pályázatokon, még több forrást hozunk ide. Ugyanakkor a hatékonyság érdekében, s hogy még többet tudjak segíteni a helyieknek, lehet, hogy képeznem kellene magam ezen a területen. A vidékfejlesztés, a pályázatkészítés fontos eleme ennek a munkának. Egyre elszántabb vagyok aziránt, hogy nekivágjak valami egyetemi képzésnek. Az este erről beszélgettem a családommal is. De vajon a parlamenti munka mellett, hogy lehetne ezt végigvinni?
Mi is volt még a héten? Nagy felhőszakadás és jég Medgyesbodzáson, választókerületi gyűlés, oktatásügyi tárgyalás. No meg vidám hétvégi program, roncsderbi a Likefest Parkban. erről képek itt:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.199856120168790.1073741948.157270314427371&type=1
És a végére egy felemelő esemény: július 1-jén igazán megható élmény volt több mint 200 ember számára előmondani a magyar Állampolgársági Eskü szövegét. Miközben ültem a magyar honfitársainkkal szemben azon tűnődtem, hogy helyre tudjuk-e hozni a 2005. december 5-i, szocialisták által Magyarország nevében elkövetett árulást. Mindig is fontosnak tartottam elmagyarázni a határon túl élő magyar barátainknak, hogy ezt egy szűk, megtévesztett, buta réteg követte el velük szemben. Mióta politikai pályára léptem, azóta pedig becsületbeli ügyként kezelem ezt a dolgot. Tegnap Dombegyházon szemébe nézve sok könnyeivel küszködő idősebb és fiatalabb embernek úgy éreztem, hogy jó helyen politizálok, és szép dolgot tettünk, amikor döntést hozott az országgyűlés az állampolgárság megadásával kapcsolatosan.
